Rikoltott a páva, csattant a buzogány, folyt a csokoládé
Korábban már beszámoltunk arról, hogy a nyírteleki Szent Anna Katolikus Általános Iskola sikeresen pályázott az Európai Unió Erasmus+ programjában. A szlovákiai Jakabvágása (Chminianske Jakubovany) és a lengyelországi Grybów települések iskoláival közösen írt pályázat programja szerint ezúttal a mi oktatási intézményünk látta vendégül április 8. és 12. között öt napra a külföldi diákokat és tanáraikat. A program teljes költségét az unió állta.
Vendégeinket az országhatáron Nagy Gábor igazgatóhelyettes és Szabó Ákos gazdasági vezető, valamint tavaly novemberben Szlovákiában járt 7. - 8. osztályos tanulóink mellett, Szekeres József polgármester úr is köszöntötte, majd együtt indultunk a magyar tájak felé. Délidőben értünk Boldogkő vára alá, ahol korabeli ruházatot öltve fogyasztottuk el ebédünket „középkori” körülmények között. Fatányérból, kézzel. Lehet, hogy az evőeszközök hiánya tette, de mindenkinek nagyon ízlett az étek! A várba felérve egy rendkívül bájos udvarhölgy fogadott minket és vezetett végig az erődítmény udvarain és termein. Érdekes történeteit – például a várban folyt pénzhamisításról - a diákok nagy érdeklődéssel fogadták. A séta közben a lányok megtanultak elegánsan, pukedlivel köszönni, a fiúk pedig lovag módjára, feszesen, határozottan üdvözölni partnerüket. Erre szükség is volt, mert kóbor lovagokba ütköztünk, akik nem vesztegették sem az időt, sem energiájukat. Lenyűgöző bemutatót tartottak a lovagok életéről, öltözetéről, fegyvereikről. Bizony szikrázva csendültek az egymásnak vetett kardok, zörgött a vastag pajzs a megsuhintott buzogány rettenetes ereje alatt. A vastag páncél azonban érző, barátságos szívet rejtett és a két kóbor lovag - némi próbatétel után – egyik diákunkat apródjának fogadta. Középkori kirándulásunkat kevésbé harcias, de szintén érdekes területen, a vizsolyi biblia múzeumban folytattuk. Bizony volt nagy ámuldozás, amikor sikerült kiszámolni, hogy hány éves is az előttünk fekvő első magyarnyelvű biblia. Majd a gyerekek a 429 évvel ezelőtti technikát használva maguk is kinyomtathatták a szentírás első oldalát.
Másnap nagy meglepetésre vendégeink madarak csicsergésre, majmok kiáltozására ébredtek szállásukon, Sóstón a Dzsungel hotelben. Majd közelebbről is megismerkedtek a nyíregyházi állatpark rendkívüli állatseregével. Kit a felette átúszó óriási cápa, kit az előttünk vidáman fürdőző elefánt, kit a bohókás majomcsapat varázsolt el. De a zsiráfokat mindenki kórusban követelte. Ebéd után vendégeink a nyírteleki iskolásoktól ajándékba kapott, sok-sok praktikus dolgot rejtő hátizsákkal a vállukon kerékpárra ültek a Petőfi utcai iskolaépület előtt és Jenei Zoltán tanárúr vezetésével elbicikliztek Varjúlaposra. Itt pár szóban megismerték az emlékhely márványtábláinak történetét. A grybówi iskolások megható kis virágcsokrot helyeztek a második világháború során Varjúlaposra vetődött lengyel menekültek emléktáblája elé. A polgárőrség rendelkezésünkre bocsájtotta konténerét (köszönet ezért Drabancz Józsefnek és Dankóné Szóláth Zsuzsának), ahol egy kis frissítő pihenés után újra nyeregbe pattantak a diákok. Visszatérve Nyírtelekre egy gyors fagyizás és már lovaskocsikkal várta őket Muri Tamás és lánya Ramóna, Molnár Zsolt, Berecz Attila és Béla István. A városunk középületeivel, családiházaival, hangulatával az utcákon végig kanyargó kocsizás közepette ismerkedtek meg vendégeink. A végállomás a Kedvesház volt. Nem véletlenül. Batári Zsolt intézményvezető évek óta baráti kapcsolatot ápol a szlovák iskola vezetésével. A bennlakó gyerekek ének- és gitárszóval fogadták a külföldieket, akik kis ajándékkal viszonozták a kedvességet. Miközben a kollégium pedagógusai, Király Erika és Gucsa Sándor közös játékra hívta a gyerekeket, addig Halmi Rita bemutatta az intézményt és pedagógiai programját. Tekintettel arra, hogy a vendégiskolák is hasonló gondokkal küzdenek, a Kedvesházban hallott szakmai ismeretek, a tapasztalt körülmények és légkör mélyen érintette a vendégpedagógusokat. Pedig a katarzis csak ezután következett. A szakmai tájékoztató után kilépve az épületből azt tapasztalták, hogy a három nemzet iskolásai egymás nyakában lógva közösen énekeltek, táncoltak az udvaron. Még buszra szállás közben is alig eresztették el egymást. A Kedvesházban nevelkedő gyerekekből áradó kedvesség és szeretet percek alatt törte át a nyelvi akadályokat és talált baráti válaszra a szlovák és lengyel társaik szívében.
Harmadnap hiába a vadállatok zaja volt újra az ébresztő, vendégeink útja Nyírtelekre vezetett. Az iskolában Horváth-Bócsi Irén igazgatónő az első perctől közvetlen szeretettel fogadta a delegációkat, hisz szlovák kolléganőjével már sokszor volt alkalma barátilag találkozni és lengyel testvérvárosunkban, Grybówban is többször járt. Miközben a külföldi gyerekek Kiss Erika és Debreceni Marianna tanárnők segítségével előbb a tornateremben vidám játékokkal, majd elvonulva kézműves foglalkozáson foglalták el magukat, az igazgatónő mindkét iskolaépületet végigjárta a vendégpedagógusokkal. Rengeteg kérdést kapott kollégáitól mind a helyi viszonyokat, mind a magyar oktatási rendszert illetően. Vendégeinknek több tanórára is volt lehetőségük benézni. Érdeklődéssel szemlélték a szaktantermek felszereltségét, többször belekérdeztek az aktuális tanóra anyagába. Ebéd után „desszertnek” a szerencsi csokoládéüzem látogatása volt a program. Mivel minden gyerek szereti a csokit és itt annyit ehetett, amennyit csak bírt, ráadásul saját magának is készíthetett csokoládét, a program sikeréhez nem férhetett kétség. Visszatérve, Nyíregyháza belvárosában tettünk egy sétát megismerkedve a méltán híres épületekkel, szobrokkal, szép parkokkal. A sétát lezáró fagyizás közben külföldi barátaink igencsak dicsérték a megyeszékhely szépségét.
A negyedik napon hiába rikoltozott kitárt farokdíszével a páva kora reggel, vendégeink elsétáltak mellette, mert az élményfürdőbe vezetett a program. Ott aztán örvény-, hullám medence, csúszdák föl, le órákon át Tereminé Horváth Ildikó tanárnő lankadatlan felügyelete alatt. Azonban az ifjú szervezet fáradhatatlan! Este Bondár Tibor és a Guzsalyas egyesület látta vendégül a külföldieket egy pazar hangulatú táncházra a Vigadó épületében. A népzenekar élő zenéje, Oszlánszki Patrik táncpedagógus lendületes irányítása magával ragadta a fiatalokat. Bizony ropták a csárdást a szlovák és lengyel lábak is! A vidám hangulat a búcsúvacsorán is folytatódott, ahol igazgatónőnk és Kiss Tibor atya, lelki vezető kedves ajándékokkal lepték meg mind a résztvevő gyerekeket, mind a pedagógusokat.
Az utolsó reggel még az oroszlán is bőgött mikor kiköltöztek vendégeink a szállodából. Szerencsére még volt egy délelőtt együtt a szlovák határ felé tartva. Sátoraljaújhelyen a Zempléni kalandparkban mindenki örömére izgalmas bobozással töltöttek el még néhány órát a három nemzet diákjai. Majd vendégeink átszálltak saját buszaikra és haza indultak. Szlovák és lengyel barátaink bizonyára sokáig fognak emlékezni a barátságos nyírteleki iskolásokra, Magyarország szépséges látnivalóira, arra a hangulatra, amivel - talán egy életre – hazánkban gazdagodtak. Könnyen lehet, hogy odahaza másnap reggel ébredéskor hiányzott nekik a dzsungel hangja…
Dr. Kerényi Attila
önkormányzati képviselő
az Erasmus+ program koordinátora
További fotók: https://photos.app.goo.gl/6932GNfygqVwcsaX8