Füzérek az úton...
Füzérek az úton…
Máriapócs felé, 2018. 07.29.
A zászlószentelési ünnepségére készültünk a Szent Anna Katolikus Általános Iskolában, Nyírteleken (2018.07.28.), amikor beszélgettünk a tanári szobában iskolánk lelki vezetőjével, Kiss Tibor plébánossal. Arról is szó esett, hogy ki előtt, milyen feladatok állnak a közeljövőben. Így említésre került a máriapócsi búcsú is. Többen is szerettünk volna odautazni, tervezgettük, ki hogyan megy el.
Tudtam, hogy másnap biztosan találkozni fogunk Máriapócson, Palánki Ferenc megyéspüspök úr miséjén, de azt akkor még nem tudtam, hogy Tibor atya miséjén is részt vehetünk ugyan ezen a napon, abban a templomban, amit „kistemplomnak” hívnak a helyiek.
Ekkor mesélte el, hogy több mint húsz éve kapott először felkérést arra, hogy Máriapócson ebben a templomban reggel nyolckor tartson misét. Aztán az évek során már hagyománnyá vált a szolgálat, amit szívesen vállalt, és amire az idén is készült.
Reggel nagyon korán érkeztünk Lakatos Mariannal (hittanár) -, akivel még megcsodálhattuk a máriapócsi csendességet, nyugalmat, a szép természeti és épített környezetet.
Ápolt park, virágok és gyónó emberek képe fogadott bennünket mindenütt. Készülő színpad, és szervezett rendben érkező emberek.
A kis templomban már az előző mise zajlott, Tibor atya az udvaron gyóntatott. Kezdett megtelni a templomok környéke mindenütt zarándokokkal, a búcsúra készülő hívekkel.
Aztán elkezdődött a „nyolcórás” mise, ahol iskolalelkészünk prédikált. A templom belső tere tényleg kicsi, de szépséges enteriőr: egyszerűségében és fehérségében. Az oltár mögött lévő szobor a Szűzanyáról pedig olyan könnyűnek tűnt, mintha lebegne. Fenséges.
Sokat beszélt a lelkipásztor arról, hogy „megtesz-e vajon az ember mindent az Istenért és az Anyaszentegyházért a mindennapjaiban? Tudunk-e mi emberek hálát adni azért a sok jóért, ami velük történik? Csak kérni szoktunk imáinkban, avagy tudunk adni is?”
A püspöki misére mentünk ezek után, ahol már nagyon sokan gyűltek össze, több korosztályból. Megható prédikációkat hallgathattunk végig.
Mint a füzér gyöngyei követték egymást a történések, érzések és élmények.
Tibor atya címzetes kanonoki kinevezését ekkor hirdette ki Palánki Ferenc megyéspüspök úr.
Nem ez az egyetlen kitüntetés, amit mostanában kapott iskolalelkészünk. Júliusban az ünnepi képviselőtestületi ülésen, vehette át Nyírtelek Városért végzett munkájának méltó elismeréseként azt a gravírozott gyűrűt, amelyet a településen végzett lelkiismeretes és kitartó munkájáért adományoztak neki.
Gratulálunk s további szolgálataira, valamint életére Isten áldását kérjük!
Zagyva Klára tanárnő
